Sudan’s Calamitous Civil War: A Chance to Draw Back from the Abyss
Sudan’s Calamitous Civil War: A Chance to Draw Back from the Abyss
Op-Ed / Africa 3 minutes

Szánalmas aggódás

Amint negyedik évébe lép a dárfúri tragédia, nehéz elképzelni, miért oly erőtlen az Európai Unió reagálása. Európa kudarcot vallott abban, hogy hatékony lépésekkel nyomást gyakoroljon Kartúmra a csapatai és az általa megbízott milíciák által Szudán nyugati részén elkövetett háborús és emberiség elleni bűnök leállítására – ez idő alatt több mint kétmillió embert kényszerítettek otthonaik elhagyására, és több mint 200 ezer civil vesztette életét a kormány támogatta kampányban.

Természetesen, ha az európai aggályok hivatalos megnyilvánulásai hatásosak lennének, Szudánban sokkal régebben véget vetettek volna az etnikai tisztogatásnak. 2004. áprilisa óta az európai külügyminiszterek tanácsa 19 nyilatkozatot fogalmazott meg Dárfúrról, amelyben kifejtették közös „aggodalmukat”, „komoly aggodalmukat”, „ismételt aggodalmukat” és „mélységes aggodalmukat” nem kevesebbszer, mint 53 alkalommal.

Nem meglepően, Kartúmot kevésbé hatják meg az európai aggodalmak, hiszen amint a szavakon túl a cselekvésre kerülne a sor, az EU nem felel meg az elvárásoknak, eddig csupán négy személyt büntetett meg: egy volt középszintű repülőtisztet, egy dzsandzsavíd milíciai vezetőt és két felkelőt. Továbbá hatástalan fegyverembargót rótt ki a háborús felekre, amelyet mindannyian könnyedén kijátszottak.

Az erőteljesebb fellépéstől való vonakodás nem a szankciók józan elutasításán alapul. Európa hajlandó volt utazási tilalmat kiróni Fehéroroszország vezetőségére, vagyontárgyaikat befagyasztották, többek között „a nemzetközi választási normák megsértése” és a civil társadalommal való leszámolás nevében. Utazási tilalommal büntette a moldovai szeparatistákat is a „latin ábécét használó iskolák elleni kampányuk miatt”, s Üzbegisztán vezetőit az andizsáni mészárlásért. Kongóban, Libériában és Elefántcsontparton háborúpárti erőkre sújtott le az EU vagyontárgy-befagyasztásokkal és utazási tilalmak kivetésével. Ám amíg ezek elítélése jogosak, a szóban forgó esetekben célba vett viselkedés elhalványul a Dárfúrban tapasztalható, állam támogatta pusztítás szisztematikus kampánya mellett.

Továbbá senki sem vonhatja kétségbe Európában, hogy Kartúm milyen mélyen érintett a dárfúri tömegatrocitásokban. A fennmaradó kétségeket az elmúlt hónapban végképp eloszlathatták a nemzetközi büntetőbíróság ügyésze által bemutatott alapos bizonyítékok, amelyek két személy, köztük a kormány egyik minisztere, Ahmed Harun esetében állapítják meg a háborús és emberiség elleni bűnök elkövetését. A miniszter szerepéről szólva az ügyész elmondta, „a koordinációs feladatok közül a legkiemelkedőbb, amivel Ahmed Harunt, a dárfúri biztonsági bizottság fejét megbízták, az a milícia/dzsandzsavíd tagjainak toborzása a szudáni fegyveres erők kiegészítése végett, ezt ő maga irányította, s személyesen részt is vett benne.” A bizonyítékok halmaza jelzi talán a legvilágosabban azt, hogy a szudáni kormány – a legfelsőbb szinten – főszerepet játszott a dárfúri atrocitások kitervelésében és kivitelezésében.

A pusztítás folytatódik, sőt az eddig is borzasztó helyzet az utóbbi hónapokban tovább romlott. Január közepén a Dárfúrban működő segélyszervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy tevékenységük öszszeomlik, amennyiben a biztonsági helyzet nem javul. Kartúm emellett hatékonyan szítja a lázadásokat a szomszédos Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban, ahol előreláthatólag ijesztő humanitárius körülmények alakulhatnak ki.

Az aggodalom 54. kinyilvánítása helyett az európai külügyminisztereknek áprilisi találkozójukon arra kellene törekedniük, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek az Európai Parlament Kartúm elleni szankciókra való felhívásának. Utazási tilalmat kellene kiróniuk, és mindazon személyek vagyontárgyait befagyasztaniuk, akiket az ENSZ vizsgálóbizottságának és szakértői testületének jelentése megnevezett. Azokat az intézkedéseket kellene megvizsgálniuk, amelyek kifejezetten a szudáni kőolajágazat bevételeinek tőkeáramlását veszik célba, illetve azokat a külföldi befektetéseket, szolgáltatásokat és árukereskedelmet, amelyeknek közük van ehhez. Továbbá engedélyezniük kellene a Kartúmban kormányzó, többséggel rendelkező párt, a Nemzeti Kongresszusi Párthoz kötődő szudáni vállalkozások off-shore számláinak kivizsgálását, ezzel kiköveznék az utat a rezsim azon kereskedelmi vállalkozásai elleni szankciókhoz, amelyek a Dárfúrnak rengeteg kárt okozó dzsandzsavíd milíciák legfőbb finanszírozói.

A szavak nyilván nem elegendőek ahhoz, hogy a kormány meggondolja magát. Kartúm újra meg újra megszegi az általa vállalt kötelezettségeket, a dzsandzsavíd lefegyverzését, a tűzszünetek betartását és egy erősebb békefenntartó erő bevonásának engedélyezését – mindezeket teljesen büntetlenül. S amíg nem terhelik jelentős költségekkel, Kartúmot semmi sem fogja arra ösztönözni, hogy hallgasson Európa vezetőire vagy változtasson magatartásán.

Végezetül, amit ebben az egészben talán a legkevésbé értenek az az, hogy a múltban a kartúmi rezsim mindig reagált az erőteljes nemzetközi nyomásra. Mindenekelőtt 2005 januárjában aláírta az általános békeszerződést, véget vetve az ország déli részén húsz éve dúló polgárháborúnak, részben a nemzetközi közösség követeléseinek, erőteljes intézkedéseinek köszönhetően. Lehet, hogy gyilkos a rezsim, ugyanakkor saját életben maradása fontos számára, és ennek megfelelően, a nemzetközi nyomással összhangban cselekszik.

Európa előírásszerű „aggodalma” egyszerűen nem elegendő. Itt az ideje a kemény szankcióknak, amelyek talán meggyőzik Szudán vezetőit arról, hogy a saját polgáraik ellen folytatott erőszakkampánynak valódi költségei is lehetnek.

Subscribe to Crisis Group’s Email Updates

Receive the best source of conflict analysis right in your inbox.